Szeretlek.
Utolsó lélegzettel is
kimondott szeretlek.
Tudod-e, hogy téged
sosem feledlek?
S majd a túlvilágon is
csak téged kereslek?
Emlékszem milyen is
volt az első szeretlek.
Te ott álltál, s vártál,
figyelted, hogy a tömegben
esetlenül kereslek.
Tétován torpantam meg,
majd hogy elestem,
s te megjelentél,
nem is kellett már keressek.
Emlékszem milyen volt
a második szeretlek.
A zuhogó esőben állva
ölelkezve, szeretve.
Második hely volt,
hol úgy éreztem szeretnek.
S eme érzés az,
mit pénzért nem vehetsz meg.
Harmadjára elveszett
a szeretlek.
Azt mondtad ideje lenne
mást keressek.
Mert egy ilyen fiú,
egy hasonló lányt
sosem szerethet.
Nem érdemelhet meg.
Így hát kérdezem én,
minek ide szeretlek?
Ha minden érzés idővel elveszhet?
S sosem lesz olyan, ki végig ott áll majd melletted?
Szeretlek, szeretlek..
M.K.