Elmenni…
Könnyfátyolos
szemmel bár, de
hagytalak elmenni.
Tudtam én, hogy
nincsen már mit tenni.
Ha te menni akarsz,
elengedlek.
S talán egy nap majd
újra kergetlek.
Emlékek vissza-
visszatérnek,
S kísértenek a képek.
Ölelésed, illatod érzése,
Belsőmnek
legféltettebb része.
A nap halványan tér fel
az égre,
Pihenne, de nincsen
menedéke.
Szürke gomolyfelhő
takarja fényét,
S ezzel rombolja lényét.
M.K.