Gördülő esőcsepppek.
Könnyek.
Vannak olyan történetek,
Melyekről nem szólnak könyvek.
A polcon porosodva árván,
S a halálukat várván ácsorognak.
Ücsörögnek.
Mostanra már fiatalságunk
vonalastelefonjai sem
csörögnek.
Kint már a falevelek zörögnek.
Mind-mind piros, sárga.
Még sincs egyiknek sem párja.
Ki lenne az, ki az
elmúlást akarja, várja?
Árva az,
Ki nem is gondol már
semmiféle otthonra, hazára.
Ennek is megvan az
ára.
Hiába, nincs hol
pihenjen a Pára.
Én pedig befejeztem a
verselést mára…
M.K.